2010. április 2., péntek

Született tehetség blogger díj :D


Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1)ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat

Ezt a díjat Baree-tól, Lucctól, Kittush&Vicush-tól kaptam.

Akiknek továbbadjuk:

Kittush: http://kittushblogol.blogspot.com/
Bijjuss: http://bijjuss.blogspot.com/

(A többieknek, akiknek még továbbadnánk, azoknak már van..)

Név: Petrus, Vicush
Lakhely: Sárvár , Fehérvárcsurgó
Születési hely: Szombathely , Mór
Magasság: 164 , 170
Névnap: október 2 , december 24
Foglalkozás: diák
Testvérek: 1 öcsi , 1 bátyó
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: angol, met
Gyűjtemény: - , kaktusz
Kedvenc tantárgy: angol ,német&angol
Cipőméret: 37, 39
Iskola: KDG, TMG
Kedvencek: Vicush, Petrus
Hobbi: tánc&éneklés, olvasás&éneklés(ha senki sem hallja xD)
Zsebpénz: -, -
Kívánság: találkozni Vicush-al, találkozni Petrussal
Álom: közös albérlet Cicussal, közös albérlet Angyalkával
Szerencseszám: 5, 4
Szeretnék találkozni: Vicush-al, Petrussal
Háziállatok: teknőc, kutyus&cicák&papagáj

2010. március 19., péntek

Tiszta fejjel

- Nézd, milyen aranyosak! – mutatott Becka elérzékenyülve Sophie és Adam felé.

- Úgy ám, Sophie-nak biztos jó estéje volt - kuncogott az ártatlannak tűnő Lisa, belegondolva a tegnapi estéjükbe.

- Mi lenne, ha felkeltenénk őket? - csillant meg Becka szeme gonoszkodva, mire Lisa egy csúnya pillantást vetett rá. De végül közös megegyezés alapján úgy döntöttek, hogy nem fogják felébreszteni a kanapén szunyókáló párost, így csendben kisomfordáltak a konyhába reggelit készíteni.

***

Pár perccel később Adam elkezdett mocorogni, és a szemét dörzsölgette. Mikor aztán kezdett kicsit magához térni, megpillantotta az édesen szuszogó Sophie-t. A lány még mindig az ölében feküdt.
Adam nézte egy darabig, aztán megsimogatta az arcát, mire Soph először csak forgolódni kezdett, majd végül ő is felébredt, és kinyitotta a szemeit. A fiú eközben azon elmélkedett, hogy vajon megismeri-e őt a lány az este után. (Jobban mondva, inkább a tegnap elfogyasztott alkoholmennyiség sokasága aggasztotta.)
Vajon emlékszik a csókjukra? – merengett el egy-két másodpercig. Remélte, hogy igen lesz a válasz…

Közben Sophie, aki félálomban nézegetni kezdte a körülötte fekvő embereket, most feltápászkodott Adam öléből, és felült a kanapén, majd álmosan körbenézett.
A szobában kész káosz uralkodott, mindenhol piás poharak, chips-es zacskók és temérdek alvó ember. Adam már kezdett kétségbeesni, hogy a lány annyira nem törődik vele, hogy még csak észre sem veszi őt, ám a következő pillanatban Soph ránézett, majd megszólalt:

- Szia, Adam. Hát itt maradtál? – kérdezte, és boldog mosoly jelent meg az arcán.

A fiú a meglepődöttségtől először szóhoz sem jutott egy ideig, elégedetten nyugtázta, hogy Sophie még a nevére is emlékszik, így nincs miért aggódnia.

A lány meg mintha kitalálta volna a fiú gondolatait…
- Nyugodj meg, az éjszaka minden egyes pillanatára tisztán emlékszem, sőt arra is, hogy milyen jól éreztem magam veled – folytatta, és arcára pimasz mosoly ült ki.

- Örülök, hogy így gondolod - szólalt meg Adam megkönnyebbülten. - Remélem folytatása is lesz az estének... - tért aztán rá a tárgyra habozás nélkül, és Sophie álmos szemeit fürkészte. - Tudod, arra gondoltam, hogy lenne-e kedved eljönni velem ma este a tengerpartra - ajánlotta fel óvatosan. - Pár haverom lesz csak ott, tábortűz, zene, meg ami kell... – kezdett aztán belelkesülni.

- Hát persze, jól hangzik! - mondta hasonlóképp lelkesülten, szemernyi gondolkodás nélkül Soph, majd egymásra nevettek.

- Örülök neki - vigyorgott Adam. - De most az az igazság, hogy vissza kéne mennem a koleszba. A többiek már biztos aggódnak, hogy hol vagyok, és Dan meg fog ölni, amiért még csak egy sms-t sem dobtam neki – ecsetelte, bár látszott rajta, hogy nem igazán izgatják a következmények. Főleg ezután, a remekre sikerült este után.

- Hát, nekem is össze kéne pakolnom, meg a barátnőimet is meg kéne keresnem - szabadkozott a lány is, de azért nehéz szívvel engedte el a fiút.

Így Adam sóhajtva felállt, és az ajtó felé indult, mire Sophie követte őt, s végül mindketten megálltak az ajtó előtt, a küszöbön.

- Hát akkor... – kezdett bele a fiú bizonytalanul.

- Este találkozunk - segítette ki a lány. - Már nagyon várom - fűzte hozzá mosolyogva.

- Én is - vidult fel Adam, és kifelé indult, hirtelen azonban megtorpant. - Hoppá, elfelejtettük megbeszélni, hogy hol találkozunk – világított rá a kis bakijukra. - Melyik koleszban vagy? – kérdezte. - Odamehetnék érted, mondjuk nyolcra - vetette fel az ötletet.

- Tudod, hol van a Western gimi kollégiuma? - kérdezte Sophie érdeklődő tekintettel.

- Hát persze, hisz én is oda járok! És közvetlenül mellette van a szobánk is.

- Ezt nem mondod komolyan?! – meresztette nagy szemeket a lány a hír hallatán. - Akkor hogy lehet, hogy még sohasem találkoztunk? De tényleg, még csak nem is rémlik, hogy láttalak volna.

- Fogalmam sincs. És én sem emlékszem, hogy valaha is találkoztunk volna, pedig ezeket a gyönyörű szemeket biztos nem felejteném el - bókolt Adam.

- Köszönöm - pirult el a lány. „Hát, te sem panaszkodhatsz” - tette aztán hozzá magában, és csábos pillantást vetett Adamre.

Hosszú percekig csak álltak egymást vizslatva, Sophie egészen elveszett Adam gyönyörű szemeiben.
Békés olvadozásukat azonban hirtelen egy telefoncsöngés szakította meg, Adammobilja szólalt meg véget vetve az idillnek. A fiú kissé bosszúsan, ámbár bocsánatkérő tekintettel vette fel a telefonját, Sophie pedig továbbra sem vette le róla a szemét.

- Szia, Dan.... Igen, minden rendben... majd ha visszaértem, elmesélem… Nem, ne aggódj, találkozunk a tábortűz előtt... Oké, sietek vissza - azzal letette a telefont.

- Ne haragudj, Dan volt, a legjobb haverom, aggódik, hogy este nem megyek a buliba.

- Óóó, értem, akkor tényleg nagy partinak ígérkezik, ha ennyire nagy az izgalom miatta. Egyébként meg nem kell bocsánatot kérned, hiszen én tartalak fel.

- Egyáltalán nem tartasz fel - hárított Adam -, még órákig képes lennék veled maradni.

Sophie, bár ezt a kijelentést örömmel hallotta, tudta, hogy nem marasztalhatja már sokáig a fiút. Na meg, persze, őt is várják, a barátnői már biztosan tűkön ülnek. Igen, Soph tudta, hogy hosszú délután vár rá, hiszen be kell számolnia majd nekik az este minden apró részletéről.

- Hidd el, nem lenne olyan izgalmas velem maradni – pirult el a lány –, a barátodnak meg szüksége van rád. Pár óra múlva úgyis újra láthatsz – mosolyodott el.

- Rendben, azt hiszem, ezt a pár órát még valahogy kibírom – kacsintott Adam, majd közelebb lépett a Sophoz, és egy lágy puszit nyomott annak arcára. Úgy gondolta, nem sietteti a dolgokat, nem akarta letámadni Sophie-t, nehogy valami szoknyapecérnek könyvelje el őt a lány magában. Pedig lehet, hogy nem téved túl nagyot, ámbár ki tudja…

Aztán nagy nehezére esett Adamnek, de végül otthagyta a lányt. Sophie követte még egy darabig a tekintetével az alakját a küszöbön állva, ám valaki hirtelen megzavarta. Lisa lépett mellé.

- Elment? – kérdezte Lizy, bár tudta a választ a kérdésére, mégis Sophie szájából akarta hallani, kíváncsi volt, hogy szavaiból mit tud kihámozni.

- El - nézett barátnője a távolba vágyakozóan.

- Akkor lesz egy kis időd, hogy elmeséld nekünk mi is történt tegnap este - dörzsölte össze Lisa a kezeit lelkesen, mire Sophie borús hangulata nyomban elszállt, s egyszerre mosolyodtak el.

- Hát jó, nem bánom, de neked is van ám mit mesélned a tegnappal kapcsolatban! - jegyezte meg pajkosan, és Lisa arcát kezdte fürkészni. Barátnője arckifejezése mindent elárult neki, az évek során megtanultak olvasni egymás arcából, így nem volt szükség felesleges szavakra.

- Menjünk be - intett Liz a fejével. - Becka már tűkön ül, ő is kíváncsi, hogy miről maradtunk le.

Az ajtó becsukódott a két lány mögött, ők pedig a konyha felé vették az irányt. Már tíz óra körül járt, de még mindig hatalmas emberkupacok voltak bent ,,elszórva” a földön. A lányok átvergődtek az alvó embertömegen, óvatosan, hogy senkit se ébresszenek fel. A konyhába érve pedig Beckyt az asztalnál ülve találták, épp egy pirítóst majszolt.

- Na végre, azt hittem már sose jöttök vissza. Mi tartott ennyi ideig? - nézett barátnőire szemrehányóan.

- Sophie sokáig búcsúzkodott - csipkelődött Lisa

- Nem is igaz! Különben meg te csak ne szólj semmit, neked is van mit mesélned - pirított rá Soph, és felvont szemmel méregette barátnőjét.

- Na, jól van, de csak akkor, ha ti is mindent elmondotok.

- Persze – bólogattak a lányok, mintha kötelező lett volna.

Lisa és Sophie a hűtőhöz mentek, és némi reggelinek valót vettek magukhoz. Lizy narancslevet töltött magának, majd gofrit csipegetett, Sophie pedig a müzlijét kanalazta. Közben Rebecca belekezdett a mondandójába.

- Hát, akkor kezdem én, ha már ti nem vagytok képesek egy szót sem kinyögni – kezdett bele durcásan, mire barátnői cinkos pillantást váltottak. Úgyis tudták, hogy Becky ég a legjobban a vágytól, hogy elmondhassa, mi történt vele.

- Hát Jacob nagyon aranyos srác. Irtó helyes és még focizik is - kezdte Becka, és felcsillantak szemei - Sőt, nem fogjátok elhinni, de rajtatok kívül nem beszélgettem még senkivel ilyen jót. Mesélt a tesójáról meg a szüleiről. Az apukája minden áron be akarja venni a cégébe a suli után, de ő focizni akar. Ezt már mondta neki is, de az apja hajthatatlan, hallani sem akar a fociról, mert azt mondja, abból nem lehet megélni. Viszont a csapat edzője és Jacob anyukája is úgy gondolja, hogy egy sport suliba kéne mennie, mert nagyon tehetséges. Szóval, most nem tudja, mitévő legyen. Ja, és képzeljétek elhívott sétálni! - a lány kicsit hadarva beszélt, mert olyan izgatott volt. - Azt mondta, hogy jobban meg akar ismerni, meg hogy nem találkozott még olyan lánnyal, mint én, akivel ennyire jól megértették volna egymást - Becka, miután ezt az egészet egyben elcsicseregte, fülig pirult, és a plafonra szegezte álmodozó tekintetét.

- Csak nem? - kérdezte Lisa ironikusan. – A nagy Becka Miller szerelmes?

- Mi? Dehogy vagyok szerelmes! – szegezte izzó tekintetét a vádlott Lisára. – Csak jól elvoltunk tegnap este - vonta meg a vállát látszólag érdektelenül.

- Na persze. Azért tudod már fejből az önéletrajzát, meg az életcélját - élcelődött a lány. - Tényleg, hány évesen is kezdett el focizni?

- Húú… Lisa Hudson, most meghalsz!
A következő pillanatban Lisát telibe találta egy jókora adag lekvár, amit nem is olyan rég még Becky a pirítósára kenegetett.

- Na de lányok, elég legyen! – rótta meg őket Sophie, és lefogta Lisa gofrit lendítő kezét, nehogy kitörjön a kajacsata. Így a lányok szót fogadtak, és abbamaradt az inkább testvériesnek, semmiképpen sem ellenségesnek nevezhető harc.

- Na, most te jössz, Lizy drága - nógatta az imént vele csipkelődő lányt Becka. – Meséld csak el, milyen volt Oliver karjaiban… nem, inkább a szájában tölteni az estét?

Lisa egy gyilkos pillantást vetett Beckára, majd Sophie-hoz fordult, és neki kezdett el áradozni.

- Szóval, Oliver igazán aranyos... és jóképű…. és jól csókol…

- Hát azt láthattuk - szólt közbe Sophie.

- Te beszélsz! – vádaskodott Lisa, de abba is hagyta, mert gondolatai Oliver körül jártak. - Jó volt vele – jelentette ki, de arca nyomban komorrá is változott.

- De? – kérdezett rá a most már megnyugodott Becka.

- De amint elmentem mellőle, már egy másik lány torkába dugta le a nyelvét. Nekem ilyen pasi nem kell! – váltott át határozott hangnemre, de azért látszott, hogy fájt neki a dolog.

- Igazad is van. Nincs szükséged egy ilyen alakra! – vigasztalták barátnői.

- Te jössz, Sophie! - terelte el a témát Lisa gyorsan. - Fogadok, hogy neked sokkal több mesélnivalód van, mint nekünk kettőnknek együttvéve. Ki a titkos idegen? És mi lett a szabályaiddal, hogy az első találkozáskor még egy csók se csattanhat el?

- Hát ez az! – csatlakozott Becka is - Azt hittük a Sophie Watson féle szabályok kőbe vannak vésve.

- Eddig úgy is volt – hebegett össze-vissza Sophie. - De…

- Deeee? - kérdezték barátnői egyszerre.

- De ez most más. Ezt nem érthetitek. Azok a szemek… ti nem láttátok, hogy milyen gyönyörű szemei vannak? - ábrándozott el.

- Sophie, te tisztára beleestél – világított rá a tényre Becka. - Nekünk bevallhatod.

- Ááá, dehogyis… csak azt mondtam, hogy jól néz ki. Ennyi az egész.

- Na és mi van azokkal a szemekkel? – kérdezett rá újból Lizy.

- Csodaszépek… – olvadozott Sophie ismét, észre sem véve önmagát.

- Na látod, ugye, hogy belezúgtál! Valld csak be, nem ciki – mosolygott Lisa őszinte megértéssel.

Sophie töprengően nézett barátnőire. Vajon lehetséges volna, hogy igazuk van?
De hát még csak egy napja ismeri Adamet! Azaz, pontosabban még egy napja sincs, hogy találkoztak. De amikor ránéz a fiú, ő majd elolvad. Na és a mosolya…
Soph el sem tudta képzelni, hogy lenne olyan lány a földön, aki ne habarodna bele abba a mosolyba. Ő mégsem akarta tudomásul venni, hogy többet érezne a fiú iránt, mint szimpátia. Nem az a fajta lány, aki egyik pillanatról a másikra szerelmes lesz.

A lány arra riadt a mélázásából, hogy valaki megcsípte az oldalát.

- Sophie… Sophie, jól vagy?

- Igen, persze, csak elgondolkoztam.

- Hát azt észrevettük. De mi lehetett olyan fontos, hogy félbehagytad miatta a mesélést? – tudakolták.

- Az igazat megvallva Adamről gondolkoztam – vallotta be pironkodva. - Tegnap találkoztunk először, de olyan mintha mindig is ismertem volna. És amikor megcsókolt… azt kívántam bárcsak sose érne véget. Nem is tudjátok elképzelni, már most hogy hiányzik - szomorkodott.

- De miért vagy szomorú? A szerelem jó dolog, nemde? - nézett kérdőn Lisa Beckyre.

- Dehogynem – bólogatott Becka. - Szerelmesnek lenni a legjobb dolog a világon! Mért vagy szomorú, Sophie? – csodálkozott.

- Nem vagyok szomorú, csak nem szeretném nagyon beleélni magam ebbe a dologba. Ki tudja, lehet, Adam nem is akar tőlem semmit. Értsétek meg, nem akarom nagyon beleélni magam ebbe az egészbe – ismételte el, mintegy nyomatékosítás céljából.

- Ne légy buta, Soph! – szólt rá Becka. - Te tényleg azt hiszed, hogy Adam azért verekedett Tommal, mert úgy tartotta kedve?

- Vagy azért maradt veled egész éjjel, mert nem volt jobb dolga? - kontrázott rá Lisa.

- Te tényleg ezt hiszed? – kérdezték a lányok elképedve.

- Na jó, talán tényleg akar tőlem valamit, és talán én is őtőle… - sóhajtott megkönnyebbülten a lány, és arcán egy halvány mosoly jelent meg. - Amúgy Adam elhívott estére – szólta el magát hirtelen.

- Mii?! Hát ezt meg mért csak most mondod? – ripakodott rá egy kicsit sértődötten Becka.

- Becky, nyugodj le… - súgta oda barátnőjének csitítóan Lisa. - Sophie-nak igazán nincs szüksége arra, hogy ordibálj vele.

- Jól van na – motyogta a lány.

- Hát, nem is tudom, miért nem mondtam eddig… - tűnődött Soph.

Ő igazán, tényleg el akarta mondani a barátnőinek, csak éppen teljesen kiment a fejéből. Túlságosan aggódott amiatt, hogy talán többet érez Adam iránt… Többet, mint amennyit kéne.
- Soph… Sophie - rázta meg a lány vállát Lisa újfent.

- Min gondolkozol folyamatosan? Hiszen randira hívott, nem? Nem értem miért aggódsz… - értetlenkedett. - Figyelj, Sophie, ígérj meg nekem valamit, jó?

Lisa mélyen barátnője szemeibe nézett, és úgy mondta:

- Meg kell ígérned, hogy ezentúl nem agyalsz azon, hogy mit nem kéne csinálnod. Ne az eszed parancsoljon, hallgass a szívedre. Oké?

- Hidd, el jót akarunk neked - csatlakozott Becka is a szentbeszédhez –, és leállítunk, ha nagyon elszaladna veled a ló! De Adam rendes srácnak tűnik, ne rontsd el azzal, hogy még csak esélyt sem adsz neki, mert eluralkodott rajtad a félelem. Kezdj el élni Sophie Watson! Hagyd hátra azokat a buta szabályokat, és élvezd az életed! – hangzott a parancs.

Sophie nagyot sóhajtott, majd arcán megjelent egy nagy vigyor. A következő percben már barátnői ,,nyakában” kötött ki.

- Jaj csajok, annyira jó, hogy rátok mindig számíthatok! Nem is tudom, mi lenne velem nélkületek.

A lányok még pár percig ölelkezve álltak, de Sophie-nak eszébe jutott, hogy estére elígérkezett, és a lakás még mindig elég rumlis, na meg, persze, az a sok másnapos ember, aki a nappaliban szunyál…

- Nem gondoljátok, hogy fel kéne kelteni a többieket? – tette fel az ésszerű kérdést. - Tudjátok, még takarítani is kell… És, arra gondoltam, hogy segíthetnétek kiválasztani, mit vegyek fel este.

- Igazad van, a takarítás amúgy is elveszi az egész délelőttünket, úgyhogy jobb lesz nekiállni. Utána visszacuccolunk a koleszba, és mehetünk is vásárolni - derült fel Lisa. - A második része már nem hangzik olyan szörnyen, nem gondoljátok?

A lányok kimentek a konyhából, és felkeltették a földön fekvőket. Elbúcsúztak mindenkitől, és sorban kitessékelték a lakásból a másnaposan tévelygő emberkéket. Mikor a ház végre teljesen kiürült, a lányok elkezdtek takarítani. Felszedték a földről az üres poharakat, chips-es zacskókat, miegyebet. Később Becka porszívózott, Lisa és Sophie pedig a bútorokat tolták vissza eredeti helyükre.
Jó két óra múlva a ház már csillogott is, meg nem mondta volna senki, hogy tegnap féktelenül bulizó tinik tömkelege árasztotta el a házat.
A lányok viszonylag gyorsan kész lettek, így időben visszaértek a kollégiumba. Kipakolták otthonról hozott frissen vasalt ruháikat a szekrényükbe, majd fölhuzatoltak, ugyanis nem volt ki megcsinálja helyettük. Ezután egy kevés pénzt vettek magukhoz, és besétáltak a városba.

***

Az igazat megvallva Windermere egy bűbájos kisváros Angliában. Az emberek nagyon kedvesek, mindenkinek van egy jó szava a másikhoz. Az élet nagyon nyugodtnak tűnik, de ne felejtsük, a látszat néha csal. A kisvárosok átka, hogy nincs titok senki előtt sem, vagyis sajnos mindenki tud mindenről. Bár az is igaz, hogy ez néha jól jöhet.

A lányok végre kedvenc boltjukhoz értek, és azonnal belevetették magukat a keresgélésbe. Sophie nem akart feltűnő ruhákat választani, úgy gondolta, nem rendez puccparádét már első alkalommal. Bár azért tramplinak se akart tűnni, így végül egy egyszerű fehér top mellett döntött, és egy ahhoz illő, strasszokkal kirakott övet választott hozzá. (Azért nem tudta letagadni magát.)
Becka és Lisa is nézelődtek, mert ők is fel akarták frissíteni a ruhatárukat egy-két új darabbal, ki tudja, lehet, hogy jól fognak jönni még. Becky egy lila felsőt, Lisa pedig egy fehér szoknyát és egy magas sarkú szandált szerzett be, amire már két hete fájt a foga. Csak hát, Sophie bulijának összehozása nem volt két fillér, és Lisa csak most hétvégén találkozott az apukájával, aki természetesen jól ellátta hőn szeretett kislányát munícióval.

A vásárlás után a lányok beültek egy internetkávézóba, és rendeltek három epres turmixot, amikor is Beckynek eszébe jutott, hogy már hetek óta nem volt fenn Twitteren. Így odament egy géphez, és elkezdte a nála már rituálénak számító nézelődést. Először megnézte, hogy kapott-e új kommentet, majd szélesen elvigyorodott, mikor látta, hogy két fiú is írt neki. Válaszolt nekik, majd egy kósza ötlettől vezérelve barátnőit is odahívta a géphez.

- Arra gondoltam, hogy csekkolhatnánk Adam adatlapját – kezdett bele Becka, és arcán megjelent egy ördögi vigyor. - Na, mit szóltok?

- Oké – egyezett bele a vártnál is gyorsabban Sophie.

- De nem tudjuk a vezetéknevét. Hogy fogjuk így megtalálni? - akadékoskodott Lisa.

- Jaj, Lisa használd már kicsit az agyad! – szólt rá Becka negédesen. - Hát nem emlékszel?
Tegnap Adam nem egyedül volt, hanem azzal a sráccal jött, aki bent van a kosárcsapatban. Úhh, az a srác irtó helyeees! – alélt el Becka.

- Asszem, Peter Hopkins a neve – kapcsolódott be Sophie a társalgásba.

A lányok rákerestek a fiúra, majd megnézték az ismerősei között az Adam nevű embereket. És talált-süllyedt.
Csak pár embert hozott ki a kereső, így könnyen ráleltek a keresett személyre.
Adam Newman.
Az előképéről egyből fel lehetett ismerni. Valószínűleg egy kosárpályán állt, labdával a kezében, amiből arra lehet következtetni, hogy a suli kosárcsapatának tagja.

- Hmm. Nézzük meg az adatlapját is - javasolta Lisa.

- Pontosan azt fogjuk tenni – vágta rá Becky, és egy kattintással ott is volt az adatlapon.

Rengeteg kép volt ott. Na jó, nem olyan túl sok, hogy ettől már egoistának tűnjön, de azért nem kevés. Először is egy csomó képet találtak a barátaival, így arról is megbizonyosodtak, hogy kosarasok. A három lány elismerően nézett össze.
Aztán következett pár kép, amelyeken már lányok is szerepeltek. Ez még nem is lett volna baj, mert látszott a képeken, hogy a rajtuk lévő lányok vagy szurkolók, vagy haverok, az egyiken azonban három csaj, mondhatni, csak úgy ,,lógott” Adamen.
Na, ez a három már igenis gondot okozott. Róluk ugyanis azt kell tudni, hogy ahol csak megjelentek, ott addig tuti balhé lett. Nem volt nekik tabu senki, akit kiszemeltek, arról le sem lehetett őket vakarni. Egyforma fekete tónusú festett hajuk volt, és még öltözködésben is majmolták egymást. A legtöbben csak úgy hívták őket, hogy a klónok. Minden csaj féltette a pasiját, mert tudták, mi lesz, ha az egyik kinézi magának… Nincs menekvés. Akármilyen áron is, de megszerzi.

A lányok ijedten néztek össze, majd Sophie megszólalt.
- Ez még nem jelent semmit – nyugtatta magát. - Csak egy kép… - hebegte.

- Nem hát, ne aggódj, biztos csak odatolták a nagy seggüket a Te Adamed mellé. A hangsúly a tiéden van – nyomatékosította Becka.

- Pontosan. Ezerszer szebb vagy ezeknél a csajoknál, és ne hagyd, hogy ez a hülye kép elrontsa a kedvedet – utasította Lisa Sophie-t, akinek erre felcsillant a szeme, és nem hagyta, hogy eluralkodjon rajta a rosszkedv.

- Oké, nem hagyom. Na de most már iparkodnunk kéne, mert nem akarok elkésni a randimról – mosolygott önfeledten, majd kilibegett a bejáraton.

A lányok elismerően néztek utána, majd követték őt.

***


Egy jó negyed óra buszozás után már a kollégiumi szobájukban voltak. Kipakolták az ágyra újdonsült ruháikat, majd Sophie megállt az ágya előtt.
Tanácstalanság ült ki az arcára.
- Mi a baj? - néztek rá értetlenkedve barátnői. Nem tudták elképzelni sem, hogy mi lehet már megint a problémája. Hiszen olyan jól telt a délutánjuk!

- Jaj, csak azon gondolkoztam, hogy vajon milyen hideg lesz este? Szoknyát vegyek vagy nadrágot?

A lányok megkönnyebbülten elmosolyodtak, mert azt hitték, hogy már megint valami súlyos gond nyomasztja barátnőjük lelkét, de hála Istennek nem így volt.

- Szerintem nem lesz olyan rossz idő, nyugodtan vedd fel a farmerszoknyádat, az jól fog mutatni az új fehér topoddal - ajánlotta Lisa.

- Na és ha mégis hideg lenne, akkor ott van Adam pulcsija, biztos felajánlja neked. Bár, mondjuk, attól a lábad még mindig fázni fog - elmélkedett Becka kuncogva. - Legfeljebb akkor majd felhív a szobájába és ott felmelegedhetsz – folytatta ezt az élmény dús, ámde abszurd gondolatmenetet.

- Na de Becky, nem fogok a második randi után az ágyában kikötni! Nem mindenki olyan, mint Te – hangzott a csípős válasz.

- Ezt kikérem magamnak, én sem vagyok OLYAN… Csak, gondoltam, ti már úgyis aludtatok együtt, a következő lépes meg a...

- Ki ne mondd! - szakította félbe Soph. - Én nem fogok lefeküdni Adammel! - kelt ki magából.

- Jól van, nyugodj meg! Csak vicceltem, de úgy látom nem sült el valami jól.

- Hát nem – válaszolt Sophie tömören és velősen.

- De ugye most nem haragudtál meg rám? – bújt oda barátnőjéhez Becka.

- Nem, dehogyis, csak ez túl kínos téma nekem. Én olyannal akarom az első alkalmat átélni, akit tényleg szeretek. Úgy igazából. Lehet, hogy Adam lesz az a valaki, de lehet, hogy nem. Ki tudja, mit hoz a jövő?

- Megértem, és igazad is van, sajnálom, hogy ilyen hülyeségeket hordok össze állandóan. És, tudod, nagyon szerencsés lesz az a fiú, aki megkap majd. De ne siesd el, csak akkor, tudod… - itt Becky egy percnyi szünetet tartott -, ha már teljes mértékben készen állsz rá.

- Köszi, Becky, hogy megértesz. Igazán jó barátnő vagy - mosolygott rá Sophie.

- Na és én? Velem mi lesz? Én nem vagyok jó barátnő? – álsértődött meg Lisa.

- Jaj, dehogynem - helyeseltek a lányok. - Mit is kezdenénk a mi kis Lizynk nélkül?

- Na, azért – mondta Lisa, és egy édes mosoly jelent meg az arcán.

Becky az órára nézett. Már fél hat volt.

- Neked nem kéne elkezdened készülődni? Adam mindjárt itt lesz.

- Jesszus - kapott a fejéhez Sophie, azzal bevágtatott a fürdőszobába, és egy gyors frissítő zuhanyt vett.

Aztán előkotorászta a fürdőszobai szekrényéből a testápolóját, majd nekiállt kisminkelni magát. Nem akart túl feltűnő sminket, mondván, hogy ez még csak az első IGAZI randi, és úgyis csak a partra mennek. Megszárította szőkésbarna haját, így arcát pár természetesen hullámos hajtincs keretezte. Amikor már ezzel is kész volt, kicsit fellélegzett, mert csak a ruhák kiválasztása volt hátra. A lányok mindenféle tanáccsal látták el, amiket Soph többnyire meg is fogadott.

Pontosan hét előtt tíz perccel aztán kész is lett, és barátnőivel a tükör elé sietett, hogy megnézzék a végkifejletet.
A lányok nagyon meg voltak elégedve Sophie külsejével. Nem volt túl kihívó, de mégis csinos volt. Végül Soph a lányok unszolására a farmerszoknyája és az új fehér topja mellett döntött, mondván, majd a tábortűz felmelegíti, ha esetleg hideg lesz este.
Arcán nem volt túl sok festék, a szemét fekete szemceruzával húzta ki, szájára pedig leheletnyi vékony szájfényt kent. Barátnői szerint ez is felesleges volt, mivel úgyis Adam szájában fog kikötni, de Sophie nem engedett ebből. Nyakában, mint mindig, ott lógott a szivecskés nyaklánca, amit anyukájától kapott. Sosem vette le, még fürdéskor sem. Egyfajta kabala volt neki, amitől nem szívesen vált meg.

Apropó, ajándék. Lisa elővett az ágya alól egy kis csomagot, és Beckyhez ment, aki épp Sophie figyelmét próbálta elterelni.

- Hát, Soph - szólalt meg a lány. - Tudod, tegnap nem volt alkalmunk átadni az ajándékod –kezdett bele Lisa.

- De most szeretnénk ezt bepótolni - folytatta Becka.

- Jaj, lányok erre igazán semmi szükség - tiltakozott rá. Persze azért jól esett neki, hogy barátnői gondoltak rá (meg kíváncsi is volt, hogy mit választottak neki). - A buli is már épp elég nagy meglepetés volt.

- De ezt muszáj volt megvennünk. Megláttuk, és egyből te jutottál eszünkbe – lelkendeztek.

Lisa elővette a kis csomagot, amit eddig a háta mögé rejtett, és Sophie kezébe nyomta.

- Boldog szülinapot! – visították.

- Ti vagytok a legjobbak! - mosolygott őszintén és a legnagyobb lelkesedéssel a lány.

Leült az ágyára, és elkezdte kibontani a rózsaszínű csomagolópapírba bújtatott ajándékot. A kicsomagolással végezve egy aprócska dobozt tartott a kezében. Egyfajta ékszeres doboz volt. Azt tudta, hogy biztos nem nyaklánc van benne, mert mindenki, aki kicsit is ismerte, tudta, hogy régi nyakláncától nem lenne képes megválni. Ezért nem is gondolta, hogy barátnői ilyenfajta ajándékkal akarják meglepni.

- Nem akarunk semmit sem elárulni, de ha tetszik, akkor több medált is vehetsz rá - szólta el magát Becky, aki már nem bírta megállni, hogy bele ne kotnyeleskedjen.

Sophie szép lassan felemelte a doboz tetejét, és egy ezüst karkötőt pillantott meg benne. Kiemelte a dobozból a láncot, majd a markába ejtette, így láthatta, hogy két medál is helyet kapott a láncon.
Az egyik (nem véletlenül) egy mackó volt. Sophie ugyanis élt-halt a macikért. Az első fontos maciját iskolás barátnőitől kapta szülinapjára, azóta ez volt a lány,,lelki társa”. Ha szomorú volt, csak felkapta az ágya tetején fekvő mackót, erősen magához szorította, s így máris szebbnek látta a világot.
A másik medálon pedig a neve állt apró kövekkel kirakva. Ugyan ennyi díszítettséggel kicsit csupasznak tűnt az ékszer, de így is elnyerte a lány tetszését. Azonnal barátnői nyakába omlott, és nem tudta elkerülni, hogy egy könnycsepp csorduljon ki a szeméből.

- Jaj lányok, nagyon tetszik! El sem tudjátok elképzelni, mennyire! Őszintén szólva ,mindig is akartam egy ilyen karkötőt.

- Ne sírj, Sophie, elkenődik a sminked - csitította a lányt Lisa.

- Ráadásul már hét óra van, menned kéne… - mutatott az órára Becka.

- Nem sírok - jelentette ki Sophie, és le is törölte a szeméből kifolyó könnycseppeket - De annyira szeretlek titeket, csajok.

- Mi is nagyon szeretünk - bújt oda hozzá a két lány. - De most már tényleg menned kéne, el fogsz késni. Ne várakoztasd meg a herceged! - kacsintott rá Becky.

- Jól van, megyek is.

Így a lány gyorsan beszaladt a fürdőszobába, megigazította a sminkjét, ami egy kicsit elkenődött a könnycseppektől. Magára fújt némi édeskés illatú parfümöt, felvette a karkötőt, amit az imént kapott, és már kész is volt. Búcsúzóul még egy puszit nyomott két barátnője arcára, és a következő pillanatban már hűlt helye volt. Lefelé szaladt a lépcsőn, mert már eléggé késésben volt, és nem akarta még jobban megvárakoztatni Adamet. A kollégium ajtaján kilépve körülnézett, de nem látott senkit.
Ezen nagyon megdöbbent.
Hogy lehet az, hogy Adam nincs a megbeszélt helyen? Talán elfelejtette a találkozót? Vagy olyan sokat késett, hogy a fiú már lement a partra?
Neem, az nem lehet, annyira nem késhetett el.

Vagy mégis?

2010. március 6., szombat

1. Talán túl sok volt?

- Lisa, hol a fésűm? Nem igaz, hogy ebben a szobában minden eltűnik! Már csak fél óra, és megjönnek a vendégek, de mi még sehol sem tartunk! - panaszkodott Becky, intenzív kutakodás közepette.

- Jaj Becka, ne aggódj már folyamatosan, hidd el, mindennel időben kész leszünk - nyugtatta meg Liz kétségbeesett barátnőjét. - Legutóbb a fürdőszobában láttam a kád szélén, nézd meg, biztos ott lesz - adott épkézláb ötletet neki.

Ezen szavak hallatán aztán Beckynek sem kellett több, elindult a fürdőszoba irányába, hogy a fésűje nyomára bukkanjon. Reméljük szerencsével jár...

- Megtaláltam! - ujjongott nemsokára és szemmel láthatólag egy kicsit le is nyugodott.

- Na látod, mondtam én, hogy ott lesz.

- Már csak a cipőmet kéne megtalálnom - sóhajtozott a lány.

- Ott van az ágy mellett. Hát nem emlékszel? Tegnap este direkt odakészítettük, hogy ma ne kelljen keresgélned - mosolygott Lisa barátnője feledékenységén.

- Upsz, igazad van - mondta fülig pirulva Becka, majd egyből mentegetőzésbe kezdett. - Bocsi, hogy az idegeidre megyek, de azt sem tudom, hol áll a fejem. Ez a buli szervezés nagyon nehéz feladat. Nekünk kell ügyelni a kajára, a vendégekre, sőt még arra is, hogy mindenki jól szórakozzon. Fogadok, nem lesz egy szabad percünk sem - fakadt ki, és mondta el, hogy valójában mi nyomja a szívét egy hatalmas sóhaj kíséretében.

- Jaj, dehogyis, biztos vagyok benne, hogy miután a vendégek megérkeztek és átadták az ajándékokat Sophie-nak, már csak annyi lesz a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat - próbálta vidítgatni barátnőjét Liz.

- Na jó, talán igazad van - látta be Becky -, Sophie is megtenné ezt értünk, és ma az a fontos, hogy ő jól érezze magát. Elvégre nem minden nap ünnepli az ember a tizenhatodik szülinapját, nemde?

- Pontosan - helyeselt Lisa is. - Na de ideje lemenni, a vendégek bármelyik pillanatban megjöhetnek, és ott kell lennünk, hogy fogadjuk őket - mondta ki a végszót kötelességtudóan.

Ámbár, mielőtt lementek volna, még megálltak a tükör előtt és vetettek pár elismerő pillantást saját tükörképükre, hogy tudják, nem csak a bulival lesz minden rendben, de saját külsejük sem okoz majd csalódást.

***

Lent már minden kész volt a vendégek fogadására. Megvolt a díszlet és a lufik is már mind a helyükön voltak. A szoba közepén volt egy hatalmas tánctér, a bútorok pedig a falakhoz voltak tolva, mert a lányok úgy gondolták, hogy jól fog jönni az olyanoknak, akik nem szeretnek táncolni, vagy éppen a vadul csókolózó párocskáknak. Ami azt illeti nem mondták ki nyíltan, de mindketten reménykedtek benne, hogy ők is az utóbbi "csoporthoz" fognak tartozni, hisz' jelenleg egyiküknek sem volt barátja, pedig igazán elbűvölőek voltak.

De ki hinné el látatlanba? Hát elmesélem Neked Kedves Olvasóm, hogy Te is tanúbizonyságot tehess mindarról, amit én már tudok...

Beckának vállig érő egyenes gesztenyebarna haja volt, amit általában kiengedve hordott, vagy épp egy hajpánttal hátrafogott, ha úgy tartotta kedve. Hasonló adottságai voltak, mint mindkét lánynak,ő azonban mégsem volt teljes egészében megelégedve magával. Ezenkívül mindenki bátran fordulhatott hozzá, mert nagyon megértő lány lévén mindenkihez volt egy-egy kedves szava. Őszintén szólva néha már túlzottan is kedves volt...

Lisa viszont pont az ellenkezője volt barátnőjének. Na nem mintha ő nem lett volna megértő, rá is mindig lehetett számítani, de ha valami nem tetszett neki, azt bátran mindenki tudomására hozta. Ami a szívén az a száján. Talán ez lehet az oka, hogy a fiúk nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy elhívják őt. Pedig Lisa valójában egy érzékeny lány, aki mindig is arra vágyott, hogy megtalálja a nagy Ő-t. Külseje is ezt tükrözte. Szőke haját általában összefogva hordta, így csodálatos égszínkék szemei mindenkit elkápráztathattak. A lányok közül neki volt a legjobb alakja a suliban, amire persze nagyon büszke is volt, habár ezt mindig tagadta.

Na de a kis kalandozásunk után, térjünk is vissza a történethez...

A lányok már az utolsó simításokat végezték, mikor a csengő megszólalt.

- Itt vannak az első vendégek - mondta izgatottan Becka. Na de alighogy kimondta, Lisa már az ajtónál is termett, éa üdvözölte a barátaikat. Barátnője is hasonlóan tett, az ajtóhoz sétált, majd szép sorjában behívta az érkezőket.

***

Jó fél óra múlva aztán a ház megtelt emberekkel, a hangulat pedig már a tetőfokára hágott. Mindenki táncolt, beszélgetett, vagy éppen az italos pultnál kószált.
Az ünnepelt azonban még sehol nem volt.

A lányok már aggódtak, hogy mi van Sophie-val, nem tudták, mi lehet a késésének az oka, de úgy döntöttek, adnak még neki egy negyed órát és majd csak azután kezdenek aggódni.

Kis idő elteltével aztán észrevették, hogy egy Taxi áll meg a ház előtt, így gyorsan lekapcsolták a villanyokat, és mindenki csendben várta az ünnepelt megérkezését. A nagy csend közepette csak egy-egy halk kacaj volt hallható, de az is megszűnt, amikor Sophie belépett az ajtón, mivel ekkor a tömeg egy emberként kiáltotta a ,,Boldog szülinapot!"-ot.

Sophie pedig tátott szájjal állt az ajtóban, a meglepődöttségtől meg sem tudott szólalni.Végül Lisa ment oda hozzá, hogy megölelje legjobb barátnőjét, és személyesen is felköszöntse.

- Szia, Sophie! Már azt hittük, lemaradsz a saját meglepetés bulidról - mosolygott a lány, majd átölelte barátnőjét.

- Szia, Lizy! Hát ezt meg hogy? Ezt tényleg miattam? Ez a sok ember mind azért jött el... - dadogott Soph megilletődötten.

- Hát persze, hogy miattad! Elvégre szülinapod van, és az ember érezze magát nagyon jól a szülinapján! És ki tudja, lehet, hogy még ma megtalálod álmaid hercegét, amilyen gyönyörű vagy. - vizslatta röntgenszemekkel a barátnőjét. - Úgyhogy nem is csodálkoznék, ha ma lenne az a nap.

- Ó, Lizy, ne butáskodj, nézz csak magadra! Elképesztően jól áll ez a ruha neked. Na igen, Sophie barátnőjéhez hasonlóan nagyon szókimondó teremtés volt. Szőkés barna haja és borostyánszínű szeme sok fiút megbabonázott már, de ő nem volt az a könnyűvérű típus, aki odaadja magát mindenféle jöttment alaknak. Fontos volt neki, hogy ne a külseje miatt figyeljenek fel rá a fiúk. Barátnői úgy gondolták, hogy túlzottan is válogatós, de neki határozott elképzelései voltak a szőke hercegről, és ezeket az elképzeléseket esze ágában sem volt megváltoztatni.

De az ünnepelt belépője után nem volt más hátra, azene megszólalt, és az eddig egy helyen álló tömeg most szertefoszlott. A lányok először az italos pulthoz próbáltak sétálni, de Sophie-t a sok gratuláló ember folyton lemaradásra késztette, de azért csak sikerült eljutniuk a kiszemelt helyre.

- Csajok, nagyon köszönöm, nem is tudjátok, mennyire jól esik - mutatkozott a homályos szem effektus az ünnepelt arcán már most, de tovább folytatta a beszédét. - Minden annyira tökéletes, ez a legjobb szülinapom - hálálkodott a lány.

- Jaj ugyan, nincs mit, örülünk, hogy sikerült meglepnünk - mondta mosolyogva Lizy.

- Pontosan, az a fő, hogy jól érezd magad - helyeselt Becka.

Majd abban a pillanatban, hogy befejezte mondandóját, Lisa előállt egy üveg Whiskyvel, és egy üveg Bacardival.

- És, hogy a jó kedv garantált legyen, nem úszod meg józanul - emelte magasba a piákat.

- Szóval le akartok itatni? - tört ki belőle. - Hát jól van, nem vagyok semmi rossznak az elrontója, és tényleg szeretném ma nagyon jó érezni magam, úgyhogy nem árt bebiztosítani a felhőtlen jó kedvet - egyezett bele az ivászatba.

- Na ez a beszéd! - ujjongott Lizy, azzal szájához emelte a Bacardis üveget és jól meghúzta.

Ezután Sophie következett, ő is hasonlóképpen cselekedett, majd Becka volt soron. A lányok tudták, hogy kellő alkohol nélkül is minden jó lenne, de nem kockáztatták meg a rossz hangulat lehetőségét. Az üveg még egyszer körbeért, és már csak egy kevéske maradt az alján. Sophie ugyan hozzászokott az italhoz, de koránt sem bírta olyan jól, mint barátnői éppen ezért már az első nagyobb kortyok után érezte, hogy a fejébe száll a pia, és elkezd szédülni. De nem törődött vele, mert úgy gondolta, hogy ez az ő bulija, és nem lehet, hogy rosszul érezze magát.

Így hát kicsit szédelegve elindult a tánctér felé. Barátnői is hasonlóképpen tettek, ugyanis köztudott volt, hogy ők hárman imádnak táncolni. A zene még hangosabb lett, a lányok pedig önfeledt táncolásba kezdtek.

Fél perc múlva már fiúk hada ostromolta őket, mindenki velük akart táncolni, ami a lányoknak is elnyerte a tetszését. Köztük volt az a srác is, akit Lizy már körülbelül két éve kinézett magának. Egy időben úgy tűnt, hogy össze is fognak jönni, de a srácnak soha nem volt mersze a lányt randira hívni. Na de most, úgy tűnik, az alkohol megtette kellő hatását. Így Lisa egyik percben még a lányok mellett állt, a másikban meg már vadul csókolózott Oliverrel. Becky és Sophie meg egy,,na végre" pillantást cseréltek, és tovább folytatták a táncot.

Aztán mikor az alkohol már kezdett kimenni a szervezetükből, Becky úgy döntött, hogy megkeresi a félig üres Bacardit, de mivel az már elfogyott, Whiskys pohárral a kezében tért vissza. Nem akarták zavarni Lisát, ezért ketten kezdtek el inni.
Hirtelen azonban valaki megfogta Becka kezét és magával húzta a tánctérre. Jacob Wilkinson volt az, a focicsapat kapitánya. Mindig is mondták a lányok Beckának, hogy szerintünk bejön Jacobnak, de ő sohasem akarta elhinni. És most tessék! Mielőtt elrángatta Sophie mellől, Becka vetett egy,,sajnálom" pillantást barátnőjére, de a lány gyorsan odament hozzá, és a fülébe súgta, hogy ne aggódjon miatta, és hogy érezze jól magát.

Így a következő pillanatban az ünnepelt egyedül találta magát, és kicsit elszomorodott, hogy nem találta meg élete hercegét. Magához vette az asztalon heverő félig teli poharat, és megitta az egészet.

Később kissé botladozva visszament a kanapé mellet a táncoló emberek közé. Útközben látta Lizyt, ahogy Oliver hajába túr, és szenvedélyes csókot váltanak. Ezen elmosolyodott, látván, hogy milyen aranyosak együtt. Aztán meg tovább téblábolt, és már el is érte a táncteret, sőt már az újdonsült szerzeményét kóstolgatta, ami egy pohár Vodka volt. De miután ivott pár kortyot, újból táncolni kezdett, na meg flörtölgetett, sőt az alkohol jóvoltából a megszokottnál is közelebb engedte a srácokat magához. Nem zavarta, ha valaki közel merészkedett hozzá, mert egy: nem volt józan, kettő: mert ez az ő szülinapi bulija volt, szóval semmi rossz kedv nem volt megengedett, és három: mert reménykedett, hogy találhat valakit. Hiszen a remény hal meg utoljára...

Soph épp egy olyan sráccal táncolt, akit azelőtt még sohasem látott, és azt kívánta, hogy ez az este ne érjen véget, de talán túl elhamarkodott kívánság volt ez tőle...

A srác neve, akivel táncolt Tom volt, helyes pasi, de nem olyan, akivel el tudta volna képzelni magát, de mivel nem akart egyedül maradni, így hát táncolt a sráccal még jó pár számon keresztül.

Aztáne gy lassú szám következett, ezért a fiú közelebb húzta magához Sophie-t, ami még tetszett is a lánynak. A srác kezeivel jó erősen átkarolta a lány derekát, aztán egyre lejjebb kezdte csúsztatni őket, de Soph, most hogy kezdett egy kicsit kijózanodni, nem hagyta, és visszacsúsztatta Tom kezeit a derekához. Ez szemlátomást nem tetszett a fiúnak, és nem hagyta annyiban a dolgokat, ugyanis egyre erőszakosabbá vált. Már csak pár milliméterre voltak egymástól, és a szorítása egyre elviselhetetlenebb lett. Tom a lány felé hajolt, de ő elfordította a fejét. Ekkor keze Sophie arcához ért és a szájához tolta a lány arcát. A szájuk összeért, és Tom vadul csókolni kezdte, Soph pedig sehogy sem tudott szabadulni a kellemetlen ölelésből, ezért kapálózni kezdett, ott ütötte a fiút, ahol érte, de még ez sem számított, így is a fogságában ragadt.

És mikor már teljesen feladta, akkor egy erős kéz fogta meg a csuklóját, és kiszabadította Tom kezeinek fogságából. Az arcuk egyre távolabb került egymástól, amiért a lány nagyon hálás volt. Hátranézett, hogy megnézze a megmentője arcát és nagy meglepetésére egy ismeretlen a srác arcát pillantotta meg. Mivel Tom már nem fogta Sophie-t, ittas állapota révén a lány nemigen bírt megállni a saját lábán, hirtelen elszédült, és elesett volna, ha egy erős kéz nem siet a segítségére, aminek a tulajdonosa elkapta Sophie-t mielőtt, nagyot zuhanhatott volna.

Ekkor Tom megszólalt:
- Mit gondolsz te magadról? Hogy gondoltad, hogy kitéped a karjaim közül a csajt? Nem láttad, hogy épp benne voltunk valaminek a kellős közepében? Verekedni akarsz?

- Én mit gondolok magamról? Hát nem én erőszakoltam rá a számat az övére! És nem akarok verekedni, de szétverlek, ha még egyszer meglátlak a közelében. Ha csak ránézel.... - a mondat félbeszakadt, mert hirtelen egy nagy ütést kapott a titkos idegen Tomtól az arcára.

Na nem kellett több, a fiú óvatosan leültette Sophie-t az egyik kanapéra, hogy el ne essen, ő pedig Tom felé közeledett. Ezt már csak egy nagy puffanás követte, aztán Tom nekidőlt a falnak, majd összeesett.

- Ha még egyszer meglátom, hogy a közelébe mész - fenyegetőzött az idegen -, neked véged! - Azzal faképnél hagyta Tomot.

A táncoló tömeg pedig szimplán rémülten meredt a fekvő fiúra, míg két srác ki nem vonszolta a lakásból. Utána minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Az emberek nagy része a parketten, egy kisebbik részük az italoknál állt, és voltak olyanok is, akik megszakítás nélkül falták egymást a kanapén. Sophie is ott ült közöttük, de pillanatnyilag egyedül. Aztán Lizy és Becky mentek oda hozzá, valószínűleg látták, hogy mi történt, és most aggódtak.

- Jól vagy, Sophie? - kérdezték egyszerre ijedt hangon.

- Most már igen - mondta ő még mindig a meglepődöttségtől letaglózva.

- Akkor jó. És ki volt az, aki megmentett annak a mocsoknak a karjaiból? Ismerted? Nagyon jó pasi - ejtett meg egy rá jellemző kaján vigyort Lizy.

- Nem, nem ismerem - mondta Sophie értetlenkedve -, még sosem láttam őt. Szóval megyek is, megkeresem, és megköszönöm neki, hogy megmentett.

- Jól van, menj csak a hercegedhez - mosolygott Becka, majd útjára engedte barátnőjét.

Így Sophie elindult megkeresni egy szőkés barna hajú srácot, akinek eszméletlen csillogó kék szemei és sportos testalkata van, sőt olyan mosolya... Huhú!

Kereste őt a táncolók között, a konyhában, a kanapékon, még az udvaron is, de sehol nem találta, ezért úgy gondolta, hogy jól jönne egy kis pia. Kitöltötte magának a whiskyt, és ivott egy-két kortyot, amitől már végképp megszédült. Érezte, hogy ezt nem kellett volna meginnia, de annyira csalódott volt, hogy nem tudott megálljt parancsolni magának, és tovább kortyolgatta.

De hirtelen egy kéz ragadta meg a csuklóját, és kivette a kezéből a már félig üres poharat. Ezután a még mindig ugyanazon kéz tulajdonosa kibillentette az egyensúlyából Sophie-t, s a lány az ismeretlen idegen karjaiban találta magát.

- Nem gondolod, hogy mára elég lesz? - mosolygott a fiú kedvesen.

- Lehet, hogy igazad van - mosolygott vissza Sophie a kék szempárra. Teljesen magával ragadták. - Amúgy téged kerestelek - tette hozzá megszeppenve.

- Engem? - kérdezte a fiú meglepetten.

- Igen. Meg akartam köszönni, hogy az előbb... tudod, hogy megmentettél Tomtól. Tényleg irtó hálás vagyok...és tartozom neked.

- Ó, semmiség - mondta az az elbűvölő mosolyával. - Nem tartozol semmivel.

- De igen is nagy dolog, és tényleg köszönöm.

És Sophie még csak most eszmélt rá, hogy még mindig a fiú szoros ölelése tartja fogva. Ez azonban nem olyan ölelés volt, mint Tomé, hanem sokkal gyengédebb és odaadóbb. Végül a lány fülig pirult, és megpróbált a saját lábára állni, de nem sikerült neki, megint a srácnak kellett elkapnia, hogy el ne essen.

- Hupsz, azt hiszem, egy kicsit sokat ittam, és már nem vagyok túlságosan beszámítható.

- Akkor feltétlenül melletted kell maradnom, hogy ne essen semmi bajod - mondta a fiú komoly arckifejezéssel.

- Ááá nem kell, menj csak szórakozni... biztosan jól fogsz mulatni.

Erre a fiú elgondolkozott, aztán magabiztosan válaszolt:
- Azt hiszem, már megtaláltam a legszebb lányt, és a világért se hagynám magára, főleg, hogy nem teljesen beszámítható. A végén még valami baja esne, nem gondolod?

- Hát akkor menjünk táncolni - ajánlotta kacéran Sophie.

A fiú teljesen megbabonázta. Azok a kék szemek. Na meg persze, a mosolya sem volt semmi. És az, hogy pont vele akarta tölteni az estéjét, eszméletlenül magabiztossá tette Sophie-t.

Alighogy elindultak, a srác megfogta a derekát, mert látta, hogy egyedül nem boldogulna.

Aztán Sophie-nak eszébe jutott, hogy még a nevét se tudja a megmentőjének. Megállt a fiú előtt, és a fülébe súgta:
- Amúgy Sophie a nevem, és tényleg hálás vagyok, hogy megmentettél.

A fiú ránézett, elejtett egy csábos mosolyt, és közelebb hajolt hozzá.
- Adam vagyok, és örülök, hogy meg kellett mentenem téged. - Igazán őszintének tűnt.

Ekkor már a parkett közepén álltak, táncoló emberek sokaság között. Sophie-t elérte az előbb benyakalt whisky hatása, így felbátorodva újra közelebb lépett a fiúhoz.
- Remélem, tudsz táncolni, mert nem kezdek falábúakkal.

Adam nem válaszolt, megfogta a lány kezét, és a Dj pulthoz húzta, aztán pár percre magára hagyta Sophie-t, elment, és a Dj fülébe súgott valamit, majd visszaindult a lány felé, aki kíváncsian várta, hogy mi következik. A Dj épp egy új bakelitet helyezett fel, és megszólalt Sophie kedvenc dala. A lány elámult a meglepetéstől, nem értette, hogy honnan tudta ezt Adam.
Már épp a száját nyitotta volna, mikor a fiú finoman megakadályozta ebben, és ismét magával húzta.

A következő pillanatban pedig már a táncolók között voltak. Sophie egy pillanatig tátott szájjal nézte a táncoló fiút, aztán Adam odament hozzá, és a fülébe súgta:
- Nem bírod az iramot? Falábúakkal nem kezdek - vigyorgott.

Soph arcán is mosoly jelent meg, és magához húzta a fiút a pólójánál fogva:
- Majd meglátjuk, ki nem bírja - suttogta.

Ezt követően megragadta Adam kezét, és elkezdtek táncolni.
A levegő már a legelső pillanattól fogva izzott körülöttük. Sophie még nem látott egy srácot se ilyen jól táncolni, és a fiú is így volt a lány tánctudását illetően.

Minden mozdulattal egyre közelebb kerültek egymáshoz. A külvilágot már nem érzékelték, csak egymással foglalkoztak. Mindenki számára látható volt, hogy nagyon egymásba gabalyodtak.
Aztán meg egy lassú szám következett, Adam odament az eddig vadul táncoló lányhoz, megfogta a derekát, és közelebb húzta magához. Sophie átkarolta Adam nyakát, és fejét a fiú mellkasára helyezte. Nagyon megnyugtató, és egyben szenvedélyekkel teli érzés volt a lány számára Adam ölelése, úgy érezte, hogy ez élete legjobb születésnapja, és nagyon hálás volt barátnőinek, hogy megszervezték neki ezt a bulit.

A szám viszont lassan a végéhez közeledett, de a két fiatal nem akarta elengedni egymást, s a szám végeztével még mindig egymás karjaiban voltak.
Sophie felemelte a fejét, és Adam tekintetét fürkészte. Aztán közelebb hajolt a fiú arcához. Ajkaik majdnem összeértek, de Adam finoman Sophie ajkaira tette ujjait. A lány kicsit elszégyellte magát, azt hitte a fiú is úgy érez, mint ő, és nem lesz semmi ellenvetése a csók ellen. Adam is észrevette ezt, ezért kivezette a lányt a táncoló sokaság közül, és megállította őt a falnak döntve. Egyik karjával a lány csípőjét fogta, másikkal a falnak támaszkodott közvetlenül a lány feje mellett.

Aztán odahajolt hozzá:
- Ne gondold, hogy nem akarlak megcsókolni.

- Hát akkor? - kérdezte Sophie a fiú szavába vágva. Nem értette, hogy mért nem csókolja meg.

- Holnapra mindent elfelejtesz - mondta Adam bánatosan -, és a dolog olyan lenne, mintha meg sem történt volna.

Sophie megértette a fiú aggodalmát, de tánc közben a pia már kiszállt a fejéből, legalábbis a nagy része, és nem tudta türtőztetni magát. Még sosem érzett ilyet azelőtt.
- Már jól vagyok - hebegte -, és ha olyan jól csókolsz, akkor nem fogom tudni kiverni a fejemből - mondta kacéran. - Na meg a szülinaposnak teljesíteni kell a kívánságát, nem igaz?

- Hát ez lenne a kívánságod?

Adamnek tetszett a gondolat, hogy a lány is annyira akarja a csókot, mint ő, de nem akarta kihasználni annak ittas állapotát. Bár az tény, hogy már meg tudott állni a saját lábán, de nem volt teljesen biztos benne, hogy reggel még mindig emlékezne Sophie a csókukra. De nem tudta tovább folytatni a gondolkodást, mert Sophie válaszolt az előbbi kérdésére, ami teljesen kizökkentette a fiút eddigi gondolataiból.

- Más vágyam sincs - mondta szégyenlősen.

Így a fiú nem gondolkozott, ajkai Sophie ajkai felé vették az irányt, és puhán hozzáértek, aztán szenvedélyes csókolózásba kezdtek. Soph kezei Adam hajába túrtak, Adam kezei pedig Sophie csípőjén nyugodtak. Hosszú másodpercekig álltak még így, egymásba feledkezve.

Végül Sophie hagyta abba ezt a szenvedélyes csókot.
- Biztos lehetsz, hogy ezt nem fogom egy hamar elfelejteni - kuncogott.

- Remélem is, de ha mégis így lenne, akkor ezen a dolgon tudunk segíteni. Persze, ha nincs ellenvetésed.

- Azt hiszem, nincs - mosolygott Sophie, miközben egy finom puszit lehelt Adam szájára. - De most menjünk táncolni, később ott folytathatjuk, ahol most abbahagytuk.

Erre a fiú szó nélkül követte a lányt, és a következő percekben ismét átadták magukat a zene élvezetének.

Egyikőjük sem akarta, hogy véget érjen ez a csodás este, de tudták, hogy bizony az is be fog következni.

***
Hajnali öt órakor viszont a buli kezdett a vége felé járni.

- El kéne mennem, már későre jár.

- De én nem akarom, hogy itt hagyj - nézett könyörgő szemekkel Sophie Adamre. - Akár újból leiszom magam, ha az kell, hogy itt maradj - csúszott ki a száján.

Adam őrülten boldog volt ezt a választ hallva.
- Hát, akkor muszáj lesz itt maradnom, legalább addig, míg el nem alszol, nehogy kárt tegyél magadban.

- Ez elégséges válasz - tűnődött a lány.

Elindultak a közelükben lévő üres kanapé felé. Adam leült, Sophie pedig az ölébe hajtotta a fejét.
- Örülök, hogy találkoztunk, igazán szép estém volt, hála neked.

- Én is örülök, hogy rád akadtam. Remélem holnap is emlékezni fogsz - suttogta Adam halkan, de Sophie meghallotta, majd mélyen a fiú szemébe nézett, és megcsókolta őt.

- Jó éjt puszi. Remélem te is emlékezni fogsz rá - vigyorgott.

Pár perc múlva pedig elnyomta az álom, miközben a fiú az arcát simogatta. Aztán Adam is elaludt.

Prológus...:D

Sophie Watson egy 16 éves lány, aki két legjobb barátnőjével jár egy suliba (sőt együtt is laknak). Vajon meglelik azt, ami minden ember álma? Az önzetlen, feltétel nélküli, sírig tartó szerelmet? Kötnek-e igaz, életre szóló barátságokat? Hogyan birkóznak meg a kamaszkor nehézségeivel illetve a felnőtté válással? Olvasd el és megtudod! :P